Mit jelent a négyes matek?
Alapvetően az osztályozás nem jó eszköz. Ez nem valami vad, szélsőséges nézet, hanem olyasmi, amit az ember bármely tanárszakon hall, ha máshol nem, a Mérés és értékelés órán. Nem véletlen, hogy egyes képzési formákból az osztályozás már ki is vették. Van helyette például szöveges értékelés, mert az egy nehezen megfejthető számérték helyett ad útmutatást arra vonatkozóan, mivel érdemes foglalkozni.
Az osztályozás azonban több motivációt vesz el, mint amennyit ad. Ráadásul kívülre helyezi a motivációt, így azokat, akik a jegy miatt tanulnak, rossz útra viszi. Az önreflexió és a motiváció lenne a cél. Vannak természetesen, akiket a versengés motivál, esetükben viszont nem az önfejlesztésen van a fókusz. Így viszont a tanultak elmélyítésére nincs igény. Ez az út gyors kiégéshez is vezethet.
A legkevesebb, hogy az osztályzatok kizárólagosságát megszüntetjük. Kezdésnek adhatunk útmutatót a diákoknak, hogy a jegyek mit jelentenek. Ezzel viszont csak az érettebb korosztályt szolgáljuk ki. A fiatalabb, épp iskolába kerülő korosztály nem sok mindent tud kezdeni az ilyen útmutatással.
További nehézség, hogy az értékelés tanárfüggő: mind a pontozás, mind az osztályzatok megadása. A természettudományos tárgyak esetében talán mérhetőbb, hogy kijön-e az X=5 vagy sem, de ott sem elégséges eszköz az értékelés. Bővebben Csapó Benő Az iskolai tudás felszíni rétegei: mit tükröznek az osztályzatok? című publikációját érdemes elolvasni, ha sikerül megszerezni.
Az egyes tárgyak népszerűsége vagy népszerűtlensége is levezethető a tudás ilyen módon történő értékeléséből. Csapó például azt is vizsgálta, hogy a kémia, mint népszerűtlen tárgy annak köszönheti a megítélését, hogy “csak a jegy kell”. Legyen szó a továbbtanulásról vagy a dolgozatokon való átmenésről.
Az egész abban csúcsosodik ki, hogy a társadalom (magyarul: a szülők) szeretne jó tanuló gyerekeket, akiknek a jótanulóságukat számokkal le lehetne írni, mint egy számítógépes szerepjátékban. A legjobb gyerek a kitűnő, a négyes már nem az igazi, a hármas egyenesen szégyenletes és így tovább. A szöveget újra végigolvasva pedig feltűnhet, hogy a gyerek jelen vagy jövőbeli boldogsága, képességei, tehetsége egyszer sem merül fel, mint szempont. És itt kezdünk el a fő problémáról beszélni.